Kedves Látogatóink! Ezt a menüt azért hoztuk létre, hogy aki amatőr szinten verseket szokott írni és szeretné  másoknak is megmutatni költeményeit, szívesen közzé tesszük honlapunkon. Két lehetséges út van, hogy megkaphassuk a verseket.
1.: E-mail címünkre várjuk: abonyinaplo@gmail.com
2.: Személyesen pedig leadhatják az abonyi könyvtárban: Abony, Csillag Zsigmond u. 5.
Köszönettel fogadunk minden verset!

________________________________________________________________________________________________

Hajós Jenőné: Kerekek versenye

 

Egy gőgös vonatkerék gurul-gurul sebesen,

nincs tőlem jobb, zakatolja hevesen!

Begurul a többi kerék, zúgnak-búgnak ellene,

le kell győznünk mondogatják, s kihívják egy versenyre.

Megkezdődik a szélsebes kerekek versenye,

s nem tesz különbséget, hogy kinek milyen a kereke!

A gyorsaság a lényeg és ki bírja tovább,

a győztes jutalma egy szép kerekes virág!

Elől robog a mikrobusz kipukkant kereke,

őt követi a villamos ütött-kopott kereke!

Jönnek a többiek: motor, bicikli, trolibusz és a vonat,

majd hirtelen felbukkan egy kerék, aki mindenkit lehagy!

Egy virgonc roller pöttöm kis kereke,

úgy gondolja ő is lehet a kerekek kereke!

A hit és az akarat viszi tovább és tovább,

átszakítja a célszalagot, s övé a szép kerekes virág!

Az öntelt vonatkerék elsunnyog a helyszínről,

és nem zakatol már a saját győzelméről.

Belátja, hogy a tudás nem hivalkodásból fakad,

mert lehet győztes az is, aki végig csöndben marad!


 

"Emlékvers"

 

Világ!  Lépteim súlyát érzed.

Midőn felkel a Nap, s leszáll az est, gondolatom ezernyi szikrát szór fejemben.

Mint üveggolyók színesek és átlátszóak.

Egyszerű, de mégis nehéz, ez a sors a végzetem!

A vágyaim már megvannak, álmodok holnapot magamnak, s tudom más lesz minden pillanat.

Kezemen ereim egyenetlen útján elmélkedem, kifut-e a "sínről" ugyan -mint életem- avagy nem?!

Mint vulkán kirobbanna belőlem lángoló érzelmem, mint láva: forró, tüzes, pusztító iránta a szerelmem.

Mint valóságban életeket ontva akadályozzák a "kitörését" a vulkánnak, s így boldogságom tovaúszik életem csónakja mellett.

Elérni nem tudom, bár közel van s így élek tovább világomban:

Gondokkal, szomorúan, szüntelen!

 

Lia

Reg.: 2009. május 5.


 

Olyan vagy nekem...


Olyan vagy nekem,
Mint kiszáradó, haldokló fűnek a hűsítő zápor.
Rám tekintesz, s eltelít a látványod.
Szívem dobog, mint a hangos harsonaszó.
S ez megszűnni nem akaró.
Nem értesz engem, de csak még egy napot kérek,
Hogy felnyissam szemed,
Gyászba borult a világ bennem.
Egy fény, mely tegnap még engem kísért
Újra feléledt, de már másban ég.
Nem látod, hogy kiáltok,
Pedig engem figyelsz, tudom.
Csak rám nézel s nem, tudod, mit érsz vele.
Engem ezzel, koldussá teszel.
Gúnyos kacajjal tekintek a jövőbe.
A következő állomást rég megértettem,
Felemészt, meggyötör, miattad haldoklok tovább.
Gyilkos szemeid tüzében égek porrá.

 

***

 

Csalóan suttog...

Csalóan suttog a szél,
Csihánon a megszáradt vér.
Hív galádul, s ha engedek
Talán elvesztem fehér lelkemet.

Csábító szava burokként fog,
Börtönömből ki nem szabadulok.
Az őr sajátom, kulcsa enyém
De a szabadságot elfeledtem rég.

Reményteli szó mind nyikorgás
Mint ki harcban veszett, annak a sírás.
Tudtam egykor mi a tiszta vágy,
De mára csak rideg sóvárgás.

S ha engem sorsom tán
Örök sötétségbe ránt,
Keserű nevetéssel vészek majd,
Kárhozatra ítélő keresztje alatt.

 

***

 

Benned a világ

Gyermekként álmodtál,
Varázslatos helyeken jártál.
Menekültél a szürke világból,
Daliás herceg mentett ki a toronyból.

Kerested a jelet,
mely ezeket valósággá tette.
Barátok vettek mindenhol körül,
Emlékeken merengve a kandallónál ülsz.

Hős vagy, hercegnő, boszorkány,
Rejtekhelyekkel teli kastélyba laktál.
Ám pislákol a reggel, hozza a valót,
S te átkozod a fényes napot.


Hidd! Így is oly csodás az élet,
Rengeteg varázzsal tele,
Az igazi kincs, Téged el nem hagy.
Egy baráti ölelés.. s világ benned van.

 

 

Rolkó Anna

Reg.: 2009. április 13.


 

Télen

Színes természetet leküzdötte a fagyos tél.
S minden fa öltözetet cserél.
Lakói elbújnak és elnyomja őket az álom.
A táj mintha kiáltaná:  Fázom!

Belátván a városokba,
Hó keresztezi az utcákat.
Hullik fentről, hozza a hideget.
Suta lámpák vágyakozva égnek.

Majd, ha tán jő a fény,
Kellemesen fűt földi kandallóként,
Majd, ha tán jő a tavasz.
A friss, üde rügyekből új élet fakad.

 

Rolkó Anna

Reg.: 2009. január 05.


 

Érzés

Szenteste az utcán lépkedem,
S hallom a templomból kiszűrődő éneket,
mintha angyalok himnusza lenne,
Azzal akarnák betölteni a felhőktől álmos eget.

A szél körülöttem játszik, s suttog,
a fehér bársony alattam ropog.
Piciny ablakokból fény szűrődik ki,
gyermekek árnyékai futkároznak a ház falain.

S benn a lakás kellemes, meleg.
Édes fahéj illat telíti meg a teret.
Egy ezüstfenyő áll ott középen,
Gömbök, csillagszórók öltöztetik fel.

Minden ház kicsit más.
Hol új s nagy, de a következő rozoga már.
Szívünkkel nézve, viszont hatalmas mind.
Hisz beléjük költözött a béke, szeretet is.

Ma este kihalt minden harag, gyűlölet,
Ma csak a család, mi fontos lehet.
Egy élet, egy év, egy nap,
Fellobban egy szikra mely örökké tart.

Rolkó Anna 

Reg.: 2008. november 26.


 

Szülinapodra

 

76 éve megszülettél, forró nyárral jöttél.
76 éves lettél, s velünk vagy.
Kívánom még legyél is sokat.
76. születésnapodra mit is kívánjak én?
Adjon neked minden szépet s jót az ég.
76 év utólért téged, de ez látszik rajtad? hát nem!
Remélem még sokáig írhatok neked verseket.
Bár mondanivalómnak itt vége, ennyit még mondhatok:
ÜNNEP NAPODON SOK SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNOK!

 

 Rolkó Anna

Reg.: 2008. november 25.

vissza a címoldalra



E-mail:
Jelszó:
 Regisztráció
Elfelejtett jelszó
 
 
 


mukomu.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérkép
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu